Mióta van legény- és lánybúcsú? Mi a lényege?
Vajon milyenek voltak a több száz évvel ezelőtti legény- és lánybúcsúk? Hogyan alakultak ki a ma is ismert szokások? Ebben a cikkemben ennek a folyamatnak jártam utána.
A vőlegény búcsúztatása meglepően hosszú, és igencsak változatos múltra tekint vissza. A hagyomány az ókorban gyökeredzik, kezdete a Krisztus előtti 5. századra tehető. A spártaiak, különösen a katonák körében volt szokás a vőlegény ünneplése a menyegző előtt: a barátok vacsorát rendeztek és köszöntőket, jókívánságokat mondtak a tiszteletére.
Legénybúcsú
Az idők során ezek az összejövetelek egyre hangosabbá, féktelenebbé váltak. Végül egy 1896-ban tartott legénybúcsún jött el a töréspont. A partit Herbert Braun Seeley rendezte testvérének. A mulatságnak azonban egy rendőri razzia vetett véget, mivel különböző pletykák keringtek arról, hogy egy híres hastáncos hölgyemény mindennemű ruha nélkül szórakoztatja az egybegyűlteket. Ez a történet bezzeg nem került bele a történelemkönyvekbe! Aztán a későbbi, az 1900-as évek Hollywoodjában is lábra keltek különböző mendemondák botrányos és hírhedt legénybúcsúkról.
A hagyományos legénybúcsúkat eredetileg a gonosz szellemek elűzése miatt tartották. A rosszakaratú démonokat az edények hangos összeütésével, porcelánok összetörésével, azokkal együtt járó csatazajjal és csörömpöléssel kergették el. Ez a szokás a keresztény hagyományból ered, és leginkább az irigység szellemeinek elűzése a célja. Másik jelentősége, hogy minél nagyobb a hangzavar, annál boldogabb lesz az ifjú pár. A mai legénybúcsúkat leginkább a dorbézolás, heccelés és önfeledt szórakozás jellemzi. Szokás konfettit, WC papírt dobálni, lufit és papírsárkányt égnek ereszteni. Fontos, hogy az különféle eszközöket és edényeket a jegyespárnak kell eldobni, amik így szerencsét hoznak.
A lánybúcsú sem sokkal fiatalabb hagyomány. A régi leánysiratónak az utódja, és csak az emancipáció után, az 1960-as években kezdett el divat lenni a ma is ismert formája. Így a menyasszonyok is megünnepelhetik az utolsó, lányként eltöltött estéjüket. A korkülönbség a két búcsú között a nevükből is látszik, hiszen a legénybúcsú az angolban „bachelor party”, a lánybúcsú pedig az ebből képzett „bachelorette party” nevet kapta.
Lánybúcsú a barátnőkkel
A klasszikus leánybúcsút az ara otthonában, édesanyjával és idősebb barátnőivel volt szokás tartani, akikkel együtt főzőcskéztek, iszogattak és régi történeteket meséltek. A klasszikus legénybúcsúban szintén bevonták az édesapát. Ez volt az úgynevezett „black-tie dinner” (fekete-nyakkendő vacsora), amikor a vőlegény apja is jelen volt, így ő is köszöntőt mondhatott fia boldogságára.
Nem gyakori, de előfordul, hogy a pár együtt tölti a búcsúztatóját. Ilyenkor az este általában külön indul, így a menyasszonynak és vőlegénynek alkalma van a saját barátaival is szórakozni. Aztán később az este folyamán, amikor már jó a hangulat, a két társaság találkozik, és együtt búcsúztatják a jegyeseket.
Következtetésképpen, a legénybúcsúk terén nem volt lényegi változás a régi és a mai világ között. A spártaiak is ettek, ittak, bevetettek hastáncosokat még az ókorban és ma, 2024-ben is eszünk, iszunk, bevetünk sztriptízeseket. A lánybúcsúk azonban szinte a semmiből keletkeztek, de roppant gyorsan fejlődnek.
